Ketten

Ketten ültek az asztalnál. A helységben félhomály uralkodott, noha kint derékig erő napsütésben gyalogoltak a kánikula személytelen hősei.. Céljaik irányát  a puha aszfaltba vésték súlyos lépteik.
A kirakaton keresztül figyelték a járókelőket.. Olyan volt mintha egy néma filmet néznének.  Fejük felett az ablakba  szerelt ventilátor fáradtan forgatta a pállott levegőt. Nyikorgása része lett a csendnek annyira megszokták már. Fehérzaj a sötét csendben.
Az ablak , amely a hátsó udvar fele nézett,le volt festve fehér olajfestékkel ,ami néhol már felpattogzott és  rest fénycsóvák törték át rajta, melyek egyenesen az öregebbik tar koponyáján landoltak. Itt megcsúsztak, hanyat vágták magukat és elnyeltő öket a homály..Fénytócsát rajzoltak a lebarnult fejbőrre..
A fiatalabb most figyelmesebben szemügyre vette az öreget. Az öreg valahova a semmibe nézett. Mélybarna szemeiből meleg nyugalom áradt. Békét és intelligenciát sugároztak, egy szeptemberi nap derűje volt bennük.
Arcába az idő szántott mély barázdákat. A szája sarkán gödröcske jelent meg amikor mosolygott. Ilyenkor a nikotintól megsárgult erős fogai is kivillantak egy pillanatra.Minden foga megvolt, mert sosem rágalmazott senkit. Mindig tudott mosolyogni és ha mosolygott ,jóindulat áradt szét körülötte. Kétség kívül jó ember volt.
A fiatalabbik nyurga volt és erős. Nem volt izmos, inkább szívós, inas alkata volt. Arca tojás alakú, szemei mélybarnák, szelídek, álmodók voltak, melyeket sűrű sötét szemőldőkök kereteztek.Ha pislogott hosszú szempilláit megirigyelhette bármelyik díva.. Láthatólag észre sem vették egymást, mindeketten el merültek saját gondolataiban.. Előttük az asztalon egy tál  mogyoró maradványai, mellett pállott sör savanyodott  a félig üres korsókban. A korsó száján ideges légy mosakodott mámorosan, amikor az ajtó üvegére árnyékot vetett egy csinos sziluett. A légy elrepült.
Az ajtó megnyikordult és egy nő lépett az ajtón be, majd leült az első asztalhoz az ajtó mellett. Mintha biztos akarna lenni,hogy szükség esetén gyorsan kimenekülhet a helységből. A nő , aki mellesleg túl elegáns volt a kocsma berendezéséhez, és túl szép is, cigarettára gyújtott, majd a söntés felé fordulva így szólt:
- Kaphatnék egy pohár bort?
A félszemű kocsmáros hanyagul vállára vetette a mocskos törlőrongyot amivel addig egy poharat suvickolt, és a tőle telhető legelegánsabb hanghordozással kérdezte:
- Milyent?
- Ha lehet Chardonay-t , jött a válasz-
- Olyan nincs, Itt csak kétféle van. Fehér vagy vörös....
- Akkor legyen egy pohár fehér - mondta a nő és közben kiváncsian körülnézett a kocsmában.
Szeme lassan pásztázta a kopott székeket ,asztalokat. A kocsma  kopott volt és öreg, mint általában a kliensei, Pillantása átsiklott a nyikorgó ventilátoron s kiváncsian vette szemügyre az egyetlen vendégpárt amely rajta kivül a kocsma klienturáját képviselte per pillanat,
A kocsmáros közben odacsoszogott a pohár borral és probálta kecsesen elhelyezni az úri hölgy elött , de ennek csak az lett a következménye hogy grotesz sutasággal loccsantotta ki a bor felét a likas kockás abroszra.