Krumplik

Egy nap az iskolába a tanító néni azt mondta a gyerekeknek, hogy másnap mindenki hozzon egy tasakba annyi krumplit ahány emberre haragszik.
Másnap a gyerekek tasakokkal s krumplival érkeztek. Volt akinek csak egy krumplija volt volt akinek kettő, de akadtak olyanok is akiknek volt öt vagy hat. A feladta egyszerű volt. Mindenki magával kellet hordja a tasak krumpliját mindenhova ezután. Teltek a napok és e zacskó krumplik egyre kényelmetlenebbeké váltak, egyre nehezebbek lettek. Sőt, néhány krumpli rothadni is kezdett, és bűzlött. A gyerekek panaszkodni kezdtek:-meddig kell még cipelnünk a zacskókat?
A tanító néni így válaszolt: -Amíg nem vagytok hajlandóak megbocsátani.
Tanulság: A harag kényelmetlen és megnehezíti az életedet mint egy tasak rothadt krumpli.
Tedd le a zacskódat, bocsáss meg a saját érdekedben még ma!

Jöjj szél

Porszem vagyok. Fekszem az útszélén, és várom a szelet amely tova repit célom felé.
Porszem vagyok az úton. mellettem további porszemeket hajt a szél.Röpülünk.Boldogan.
A szél elállt, az öröm elült. Fekszem az útszélén.Várom a szelet.
Jöjj zúgó szél, vigyél haza, vár az Atyám!
Virág vagyok. Zöld leveleimbe belekap a szél. Sárgán nevetek a napra. Pitypang vagyok.
Bóbitámat szél röpíti....úton vagyok.    

Ketten

Ketten ültek az asztalnál. A helységben félhomály uralkodott, noha kint derékig erő napsütésben gyalogoltak a kánikula személytelen hősei.. Céljaik irányát  a puha aszfaltba vésték súlyos lépteik.
A kirakaton keresztül figyelték a járókelőket.. Olyan volt mintha egy néma filmet néznének.  Fejük felett az ablakba  szerelt ventilátor fáradtan forgatta a pállott levegőt. Nyikorgása része lett a csendnek annyira megszokták már. Fehérzaj a sötét csendben.
Az ablak , amely a hátsó udvar fele nézett,le volt festve fehér olajfestékkel ,ami néhol már felpattogzott és  rest fénycsóvák törték át rajta, melyek egyenesen az öregebbik tar koponyáján landoltak. Itt megcsúsztak, hanyat vágták magukat és elnyeltő öket a homály..Fénytócsát rajzoltak a lebarnult fejbőrre..
A fiatalabb most figyelmesebben szemügyre vette az öreget. Az öreg valahova a semmibe nézett. Mélybarna szemeiből meleg nyugalom áradt. Békét és intelligenciát sugároztak, egy szeptemberi nap derűje volt bennük.
Arcába az idő szántott mély barázdákat. A szája sarkán gödröcske jelent meg amikor mosolygott. Ilyenkor a nikotintól megsárgult erős fogai is kivillantak egy pillanatra.Minden foga megvolt, mert sosem rágalmazott senkit. Mindig tudott mosolyogni és ha mosolygott ,jóindulat áradt szét körülötte. Kétség kívül jó ember volt.
A fiatalabbik nyurga volt és erős. Nem volt izmos, inkább szívós, inas alkata volt. Arca tojás alakú, szemei mélybarnák, szelídek, álmodók voltak, melyeket sűrű sötét szemőldőkök kereteztek.Ha pislogott hosszú szempilláit megirigyelhette bármelyik díva.. Láthatólag észre sem vették egymást, mindeketten el merültek saját gondolataiban.. Előttük az asztalon egy tál  mogyoró maradványai, mellett pállott sör savanyodott  a félig üres korsókban. A korsó száján ideges légy mosakodott mámorosan, amikor az ajtó üvegére árnyékot vetett egy csinos sziluett. A légy elrepült.
Az ajtó megnyikordult és egy nő lépett az ajtón be, majd leült az első asztalhoz az ajtó mellett. Mintha biztos akarna lenni,hogy szükség esetén gyorsan kimenekülhet a helységből. A nő , aki mellesleg túl elegáns volt a kocsma berendezéséhez, és túl szép is, cigarettára gyújtott, majd a söntés felé fordulva így szólt:
- Kaphatnék egy pohár bort?
A félszemű kocsmáros hanyagul vállára vetette a mocskos törlőrongyot amivel addig egy poharat suvickolt, és a tőle telhető legelegánsabb hanghordozással kérdezte:
- Milyent?
- Ha lehet Chardonay-t , jött a válasz-
- Olyan nincs, Itt csak kétféle van. Fehér vagy vörös....
- Akkor legyen egy pohár fehér - mondta a nő és közben kiváncsian körülnézett a kocsmában.
Szeme lassan pásztázta a kopott székeket ,asztalokat. A kocsma  kopott volt és öreg, mint általában a kliensei, Pillantása átsiklott a nyikorgó ventilátoron s kiváncsian vette szemügyre az egyetlen vendégpárt amely rajta kivül a kocsma klienturáját képviselte per pillanat,
A kocsmáros közben odacsoszogott a pohár borral és probálta kecsesen elhelyezni az úri hölgy elött , de ennek csak az lett a következménye hogy grotesz sutasággal loccsantotta ki a bor felét a likas kockás abroszra.

Isa por és hamu vagymuk

Porszem vagyok.
 Fölöttem a kék ég
Alattam a mélység.
 Úton vagyok.
Az úton fekszem.
Rám taposnak.
Még lélegzek.
Súlyós bakancsok
könyú körömcipők,
szandálok,papucsok,
rám lépnek,
ordítok,
nem hallják.
Rám köpnek,
 a sűrű nyál beborít,
Eső jön, elmossa a nyálat
és megtisztít.
Feloldódok a tiszta esővízben
a kosz most én vagyok.

Na dikmá há mondom tovább...

Servicii de webdesign si print design+marketing online

Há hajjide  empe, a nipek a fécbukon elolvasták miket dumáltunk a bűnről és a pöcegodorü. Me ugyi, ott hagytam abba hogy az ember beleesett a trutymóba oszt Isten ezé nem ölelgeti, pedig szereti. Me a bűn olyan mit a trutymó a pöcegödörbe. ÉS te akko azt mondtad há mé nem mossa le a szenteltiviz amit a román pap árul 3 lejér a félitret.  Há megmondom a frankót -semmilyen víz nem mossa le a bűnt csak a vér!
Mi? dehogy vérszomjas Isten, nem kell neki a vér. De asz van hogy életet életér. Ösi törvény ez , mük cigánok is így vótunk vele.Hallgas má, megint ne mind kotyogjá belé mint egy rossz kávéfőző. Me lehuzók neked egy pofont ,gyorsabban mit a milliomos az áránykártyáját a mólba.  Na akko mondom, figyejé:
nagyon okosat mondok, me tudok olvasni  és olvastam a bibilijábó : a bűn zsoldja a halál ! Dikmá ! Biza!
Miaz a zsold? ja be búnkó vagy te Jócó, láccik, hogy mostohafijjam vagy csak. Apád olyan lángész lehetett mint a vákáblák. Na mondom: a zsold az azt jelenti hogy napszám, vagy fizetés, csak régebb igy monták.  Mondom neked , higy van itt nálam gógyi. Hijába na, láccik hogy én olyan okos vagyok , csak nem dicsekedek.
Ákko most ércsed meg: ha bűnős vágy meg ke hajjá ! De mindenki az.Mindenki beléesett a trutymóba.
Miii, te jó ember vagy? nem loptá,csaltá, hazudtá soha? Há akko megmondom: most hazucc ! Na de ha igazad is vóna, akká hiszed akká nem az emberek egy tőrül fakadnak. Biza ! Nem vót cigán Ádám, gádzsó Ádám  vagy nigger Ádám külön. Mind egy Ádámból származunk. És figyejé megint me nagyon okosat mondok: ugyanaz a génünk ! Genetikáilag  bűnősők vagyunk.  Na csukb szipen a szádat, me megmondom mijaz a genetika. Láttam a diszkovéricsánelen. Olyan mint egy dugóhuzó és benne van minden informácijó. Olyan mint a doszár a miliciján csak több mindent tud rólad. Ná mármost ha Ádám búnőzs vót, és az vót, hijjába is tagata, errő már meséltem neked, akkó mük is bünőzsők vagyunk má mikó megszületünk. Ez az örökség, hogy a súly ájjon belé ! Lehetett vóna inkább egy merci , de ez van. Szóval mindenki örökli a bünt aztán má csak szaporicsa.Me az örökséget szaporitani ke esztett te is tudod. Na sakko mondom a vért. Ha kifolyik a virred megahsz? Meg bizza ! A csürke is meghó, a disznyó is ha eleresztik a vérit. Na akko látod má a csavart a dologba? A vér az élet ! Na ezé mondtam hogy életet-életér ! Na de itt bujik ki a szög a zsákbó, itt má mingyá látod hogy Isten nem vérszonyas hanem szeret münköt. Me sok ember vért kellet vóna kiereszteni, ezé kitalált hogy keres egy embert akinek nincs bűn a véribe s azt adja cseribe a többijek helyett. De ilyen embe nem vót . Akko kitalált hogy csinál egyet, de ujat kellet me az esszes embermag má bé vót fertőzve a fődőn. Akko azt mondta hogy az ő magját aggya oda.. A fijját. A sakko Jézus, me ő vót a fijja levetette az isten gyúnyáját és felvett egy emberit. me neki ez nem vót nagyügy, me ő is olyan erős vót mint az apja az isten . A baj ebbe csak az vót hogy levetni vót ereje, me akko még erős vót , de viszevenni má nem tudta me akko má gyenge emberi formája vót.Vágod eddig Jócókám? Tudom hogy kacskaringós egy törtinet de szegyed össze magad vagy lehuzok neked egyet ! Nem fogom ötvensze elmondani.Na de ez má másik kérdés. Szóva az a Jézus karácsonkor miko a pásztorok inekeltik a menybü az angyalt megszületett valahol názáretbe.Aszzem ez lennebb van kicsit galacná, de nem bictos me ott még nem vasaztunk.Na saztán megnőtt és jó ember vót me meggyógyítota az embereket ,erre a a papok irigyek lettek me má nem tuták árulni a sok szenteltvizet s gyirtyát s kuruzsolni se mentek má az emberek me inkább Jézushoz mentk me ő nem kért pénct ha jót csinált.Sakkor a papok  béperelték s meghamistanuzták s a románok megölték.Miazhogy nem románok vótak? Mi tucc te? Há nem a románok mongyák hogy ők a romaiaktó származtak? na látods akkó ök vótak, romai, román, egykutya.  Na szóva az törtint hogy ezt a jóembert aki inkognitoba Istenfija vót felszegezték a keresztre. Mijaz az inkognitó. Olyan mint a népviselet,csak néha hordod hogy másnak tünyé. Na! S akko kiderült hogy ártatlan , mind rólam amikor azt mondta a szomszéd hogy nálam tünt el a tyukja aztán kétnap múlva megkapta bészorulva a pajtába a lécek kőzi. Na ijen ártatlan vót Jézus is. S meghalt  a kerszten. Akko Isten azt mondta, elcseréli az ő halálát a mijénkre és kvittek vagyunk. Ő meghalt ártatlanul mi meg élhetünk helyette. Elcserélte a bünüket az ő ártatlanságára s akkor kvitek vagyunk. Aztán isten feltámasztotta afijját me neki megvót az ereje hezzá. És él mindenki bódógan és meg nem hal. Ez a hepiend az evagélijom. Csak ezt a vért, a Jézus vérit kel vegye az ember hogy megmossa őtet a büntől. Az embert mossa, nem a Jézust te bamba ! Na ez a ujászületés amiről beszélt nekünk a mútkor aza csávó a tévébe.  Na mostmá vágod? a hagyá mostmá me kezdődik amecs s mejek az eperfa alá  hogy nézzem.  Dikmá , há csumidázom a burádot !

Gazsi megmagyarázza a bűn fogalmát

Na idéfigyejjé, most elmondom neked a dógot hogy izs van bün meg a Isten meg a ember. Hallod mán üjjé csak oda a sámlira s mondom is. Na szóva aztat mondod hogy nem igaz, hogy Isten szeret minden embert me akko mégis mé van az,hogy egyik embernek jó dóga van a másik kinlodik. Hà elöször is, me Isten nem kommunista.Na, de erröl most nem mondok többet. De, hogy ércsed meg elmondom hamar,me aztán ke menyek vasat szedni. A bün az olyan mint  egy pöcegödör. Namármost ha a fiad beléesik a pöcegödörbe és csupa trutyi lett tese ölelgeted igaz-é? Na láddég, igy van Isten is az emberel. Az embert szereti, de a bünt gyülöli. Namármost meg az van,hogy az ember beleesett a bünpöcegödrébe és csupa trutymó let. Na ért nem ölelgeti Isten. Hogy? Neeeem,vizzel nem jön le! Mi? Szenteltvizzel se! Keményebb cucc kel oda! Vér! Csakis vér! Nem a tiéd ne féjjé mà. Elmondom azt is legközelebb,de mostmá mejek me jött a Laji s mejek vasazni. Na,csá csumi csá ,este jüvek!

Pufizunk

Tegnap este elindultunk sétálni. Csak az Asszony meg én és a Kicsi. A Kicsi az a a 3 éves kisfiam. Vetünk egy üdítőt, egy tasak "Pufuléc"-et és leültünk a szépen felújított, de már félig tönkretett játszótéren egy padra. A Kicsi nem akart még csúszdázni. Inkább leült az anyja és az apja közé és élvezte, hogy velünk van és jóízűen ropogtatta a Pufit. A parkban mások is voltak. A homokozóban kisfiú lapátolta kegyetlenül a homokot egy vederbe.Az anyuka mellette guggolt és figyelt. Arrébb suhancok gyülekeztek a hinta körül. Bringás srácok. A másik padra velük egykorú lányok  telepedtek. Nem véletlenül-gondolhatná az ember.
Tőlünk nem messze egy másik anyuka gyönyörködött kb. 2 éves kislányában. Látszott, hogy nemrég tanulhatott meg járni, még elég bizonytalanul tipegett ide oda. Gyönyörű gyerek volt, nagy fekete szemekkel és pálmafába szorított göndör fürtökkel. Egyenesen felénk tartott. Feleségem az anyukák csalhatatlan ösztönével kivett egy pufit és felé nyújtotta. A kislány elvette és boldogan iramodott is vissza az anyukájához

szerzeményével. Öröme tiszta volt . Visítva nevetett.Az anyukák összemosolyogtak. A kislány két lépés után lenyelte szerzeményét és máris fordul vissza újabbért. Ezúttal a kisfiam nyújtott felé másik pufit. Mosolyogtak egymásra. Igazi, őszinte gyerekmosollyal.  Még néhányszor megismétlődött a jelenet. A kislány nevetett, tippeget-topogott, és újra előttünk volt.Újabb pufi, újabb mosoly. Az anyukáján látszott, már feszélyezi a dolog, noha mi élveztük a gyerek örömét. Megszólalt az anyuka : -Hai sa mergem mami , să luăm şi noi Pufuleţ. ( Gyere kicsim vegyünk mi is pufit ) A kislány persze nem tágított, miért is menne, ha itt van kézügybe. Aztán elfogyott a pufi és elmentek. Én meg elgondolkodtam azon ami történt. Ahogy a kisfiam boldogan adott pufit egy másik gyereknek. Az meg visító örömmel fogadta. És nem számított, hogy az egyik magyar, a másik meg román. Csak az emberi melegség volt. A közösség öröme. Szomorúan gondoltam 

arra,hogy talán később a kislányt is megtanítják arra, hogy ő román és talán még le is fogja bozgorozni majdan a fiamat. Mikor lesz ennek már vége?

Servicii de webdesign si print design+marketing online