Dénkolá

A nap lustán sütött, és a tikkadt melegben a poros faleveleket szurkálta tele élettel. A főtéren a toronyóra tempósan delet kongatott. Az udvarunkon minden lakás ajtaja tárva-nyitva volt és a legyek csak ingerültebbé tették pimaszságukkal, a már amúgy is ingerült háziasszonyokat. Itt - ott , elcsattant egy nyakleves a vásottabb gyerekek nyakán. Egyik jómagam voltam, ugyanis már nem győztem kivárni az ebéd tálalását és bele pofátlankodtam a lábasba. Anyám mosolyogva osztogatta a nyakleveseit, több szeretett volt bennünk mint harag. Az udvaron a pilledt nyári levegőbe összekeveredett az árva gulyás illata a rántott húséval amihez hozzá csapódott  egy odakozmált hagyma bűze is, de összességébe véve kellemes illat uralta az udvar légterét.
- Tejfölt kell hozni -mondta Anyám. Az első három megjegyzés elment a fülem mellet, mivel minden figyelmemet Piszkos Fred foglalta le, aki éppen újabb tört vetette a mindég gyanakvó, de annál naivabb Fülig Jimmy - nek. Egy "szeretett tasli" visszahozott a hagymaszagú valóságba. Máris kaptam a kikészített csavaros "borkányt" és robogtam mint szélvész lefele a lépcsőn. Anyám kiáltása a kapunál ért utol .
- Pééénzt! Nem vittél pénzt !
Rükvercbe kapcsoltam és visszarobogtam az asztal sarkára kikészítette ötlejesér. Kis idő múlva már az útcán hajtottam képzeletbeli lovamat és igazi Winnetou-ként csatakiáltásokkal riogattam a  gyanútlan izzadt járókelőket. A két szám alatt hűvös kapu alj vezetett a poros hátsó udvarra, melynek kerítése ki volt dőlve és így  lehetővé tette a beavatottaknak, hogy ezt kihasználva,a főtér huszonöt szám alatt jöjjön ki. Szerintem akkoriba ez rövidítő volt. Nyikorgó kerekkel fordultam be a hűvös kapualjba és pillanatokon belül máris a napfényázatta poros udvaron voltam. Egy pillanatra a fény elvakított. Megtorpantam. Érdekes látvány fogadott. Az udvar közepén egy darab papondeklin érdekes figura feküdt egy szál klottgatyában.Napozott .Zajos érkezésemre felült és zavartan pislogott rám, a sárga agyonleukoplasztozott szemüvege alól. A szemüveg nagyon viharvert volt, a lencsék mint a tejes üveg alja és két rakoncátlan de pajkos szem kandikált át rajta keresztül blazírt lazasággal bele a nagyvilágba. A láthatóan intelligens, de pálya  és tengely tévesztett szemek tetőtől talpig végigmértek. Úgy tűnt gazdája elégedett a látvánnyal. Bizalma jeléül széles mosoly fakadt fel a gyertyázó tekintélyes orra alól. Koszos kéz nyúlt felém parolára.
- Szia.Csabi vagyok .
Egyből szívembe zártam ezt az eredeti figurát és boldogan ráztam meg szutykos kezét.
- Szia. Levi vagyok. Szólíts Egérnek !-adtam meg neki azonnal a jogot arra , hogy a legfrissebb becenevemen szólítson.
Így kezdődött el életem egyik legértékesebb barátsága.