2013. március 25., hétfő

Vásárhelyi sztori

Álltunk az Extra elött s néztük ahogy a cerányok jönek az ötössel bé a főtérre. Mi gájnerek vagyunk, városiak, me van kinaibászketünk vagy dregesányink  meg leviszünk is. Kockás ingünk kilóg,farmerünk beszükitve.Épp csövesek vagyunk. Szíttuk kegyetlnül a kárpácit s azon versenyeztünk ki tud karikát fújni a füstből. Délelőtt volt, nem sokan jártak a főtéren mindenki melózni volt vagy suliba. Akkoriba sok gyár volt a városba. Volt az elektro, a juju, a metáló, a kombinát, az encsel, a dostréjáguszt s még egy csomó hely. A pér lézengő között feltünt Jócka is egy pár fonyadt szegfüvel a kezibe.
-Vett meg , csak ety lej -ajánlotta mindenkinek.

Persze senkinek se kellet, de Jócka nem sértődött meg, hanem, besirült az ártához, hogy a kasszánál megvegye estére a mozijegyeket. Vett is vagy tízet a kétlejesből. Este eldja 4 lejbe miután elfogy a kaszánál.
Mi nem használtunk effélét, mi gájnerek voltunk, rangon alulinak tartottul hogy jeggyel menjünk moziba. Mi belógtunk mindig.Most is a progreszbe igyekeztünk. Épp elindultunk arra, há nem belébotlottam anyámba? Jött a piacról, vett vinetát az olytánoktól,zakuszkának.Teli volt a két punga, ez egyikbe gogosári volt a másikba vineta. Há te nem vagy suliba ?-kérdezte.
Há máma elegendtek a praktikárol hazudtam hirtelen, s má fogtam is meg a pungákat , hogy segítsek. Me akkoriba  a gájnerek is megtették azé,hogy az anyjuknak segítsenek. Mi otthon nem voltunk gájnerek csak a suliba meg az utcán. Nem mind ezek a mai egyszálbelü giliszták. Na ,ott bandukolok anyám mellett a pungákkal s közbe hálákat adok magamba istennek, hogy milyen szerencse,hogy eldobtam a csikket mielött anyám elkapott. Dénkolá, az örök cimbora, két lépés tisztes távolságból követ. Anyám szidja a parasztokat akik be akarták csapni a piacon , de szerencsére ő se mai csürke, vele nem ment. A pimaszok ! legközelebb az aprozárba megy inkább.
Hamar hazaértünk, s ahogy leraktam a pungákat,már húztam is volna el a csíkot, de anyám elkapott .
Nem mész sehova ! , Ecce el mész a merkurba hozol három lejre tejfőlt, ott a borkán a fridzsideren és hozzál két csomag marosestit is. Ja, és vegyél 5 lejre darált kávét ha van , ha nem akkor nőutost, ott hátul a cukorkásnál !- szólt utánam . Husznötlejest adott ide. -Vehetek egy lejre üvegcukrot ?-kérdeztem. Anyám megengedte.Kávét nem veszek csak négylejre variáltam magamba , s már meg is van két lejem. Azzal lehet venni már ezt azt.
Hamar megjártam a vásárlást. Anyám nekifogott a zakuszkának , így meg tudtam szökni még időbe hogy hátul az ovódánál bemászunk a progreszbe. Dénkolá már várt az ovi udvarán, két úgrásból fent voltunk a szilvafán, onnan egy lépés a a pitik tetejére és onnan supp be is ugrottunk a mozi udvarára.  A vécé az udvaron volt, mindig úgy mentünk be a terembe, hogy eljátszottuk, a vécén voltunk. Most kicsit leizzadtunk me a vécét javitották. Két salopétás muki nagy franciakulcsokkal ácsorgott az udvaron. Az egyiknek simléderes sapkája volt, teljesen hátratolta a tarkójára miközbe kéjesen pöfékelt a litoráljából. A másik kicsi köpcös volt, a beretjét lehúzta teljesen a szemőldőkéig.Egy félig üres cujkás üveg is kandikált ki  egy neccből ami a kilincsen lógott. A berettes tízóraizott.Teli szájjal rágta a szójás szalámis szendvicsét.  Szót se szóltak amig elsurrantunk melletük be a terembe. Már javába ment a film,Nyá mörin miliárdárt adták. Kedvenc román filmjeim közé tartozott. Annyiszor láttam, hogy tudtam kivülről a szöveget.  Mozi után kimentünk a főtérre potyázni. Akkoriba ez szokás volt. Akivel találkoztál, mindenkitől kérhettél egy lejt. Ha ő kért hamarabb te adtál, ha te kértél ő adott. Nem volt ebbe semmi erőszakosság, inkább vagányság. De jó szókás volt. Hamar össze is szedtünk vagy tíz lejt s irány a vedzsibe együnk kártofkumájonézát.Minden adagon volt egy maszlina is. Életembe először ott ettem s meg is szerettem. A kártof után jutott egy tejberizsre is, azt megosztottuk. Dénkolá, annak ellenére hogy nyápic volt, és szemüveges , volt olyan elvetemült, hogy azt ajánlotta : lépjünk le.Akkoriba szokás volt , hogy ha volt elég vér a pucádba akkor nem fizettél , hanem leléceltél angolosan.Persze ez esetbe legalább két hétig nem mentél arra felé.
Há, micsináljunk, micináljunk tanakodtunk, amikor az ajtón bejött Róka. Ö is cimbora volt. Le is ült hozzánk és fülig húzott szájjal vigyorgott. Róka minidig vigyorgott. Na mi van veress? Van suskád? -kérdeztem tőle.
Nem szólt semmit csak letett az asztalra egy bölcsészkut. Egy százast!
Na, mit eszünk? kérdezte diadalmasan. Mi le voltunk fagyva, csak bámultuk a százast.
-Hüüüüüüüüüüüüü.....ez igen, nyögte ki Dénkó, honnan szedted?
- Anyámtól kaptam válaszolt a vörös barátunk. Pontosabban legjobb barátunk, mert akinek ennyi pénze van
az  a világ legjobb haverje per pillanat.
Menyjünk a vikendre ember, micsezzünk egyet ! ajánlottam gálánsan, ha már a Róka ilyen gazdag.
Zisz si féküt. A többit majd leírom máskor. Me hogy nem micss lett a dologból az is zicc.
Na cső nektek vásárhelyiek.