Egy nap az iskolába a tanító néni azt mondta a gyerekeknek, hogy másnap mindenki hozzon egy tasakba annyi krumplit ahány emberre haragszik.
Másnap a gyerekek tasakokkal s krumplival érkeztek. Volt akinek csak egy krumplija volt volt akinek kettő, de akadtak olyanok is akiknek volt öt vagy hat. A feladta egyszerű volt. Mindenki magával kellet hordja a tasak krumpliját mindenhova ezután. Teltek a napok és e zacskó krumplik egyre kényelmetlenebbeké váltak, egyre nehezebbek lettek. Sőt, néhány krumpli rothadni is kezdett, és bűzlött. A gyerekek panaszkodni kezdtek:-meddig kell még cipelnünk a zacskókat?
A tanító néni így válaszolt: -Amíg nem vagytok hajlandóak megbocsátani.
Tanulság: A harag kényelmetlen és megnehezíti az életedet mint egy tasak rothadt krumpli.
Tedd le a zacskódat, bocsáss meg a saját érdekedben még ma!
Néha bepörög az agyam s nem áll meg mig le nem írom.Szavak pattogna,mondatokká fonódnak s lesz belőle valami. NA ezeket írom ide.
2015. november 5., csütörtök
2015. augusztus 9., vasárnap
Jöjj szél
Porszem vagyok. Fekszem az útszélén, és várom a szelet amely tova repit célom felé.
Porszem vagyok az úton. mellettem további porszemeket hajt a szél.Röpülünk.Boldogan.
A szél elállt, az öröm elült. Fekszem az útszélén.Várom a szelet.
Jöjj zúgó szél, vigyél haza, vár az Atyám!
Virág vagyok. Zöld leveleimbe belekap a szél. Sárgán nevetek a napra. Pitypang vagyok.
Bóbitámat szél röpíti....úton vagyok.
Porszem vagyok az úton. mellettem további porszemeket hajt a szél.Röpülünk.Boldogan.
A szél elállt, az öröm elült. Fekszem az útszélén.Várom a szelet.
Jöjj zúgó szél, vigyél haza, vár az Atyám!
Virág vagyok. Zöld leveleimbe belekap a szél. Sárgán nevetek a napra. Pitypang vagyok.
Bóbitámat szél röpíti....úton vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
