Szemlélődő típus vagyok.Figyelem a környezetem, az embereket és próbálok a dolgok mélyére hatolni, a látszat mögé nézni.. Mert ma már semmi sem az ami annak látszik. A képmutatás művészeté vált, a hazugság erény lett. Azon gondolkodtam mi ennek az oka. Ma a tolvaj, ha gazdagtól lop- hős, a cigányt ha megütőd, jól tetted, és ha mindenkit elgázolsz akkor vagy sikeres. Zsidózni meg egyenesen kötelező már bizonyos körökben. Fájdalmas nézni mivé lett a világ, mennyire megromlott a társadalom. Persze, tisztelet a kivételnek, a kisebbségnek. Mert ma már a normalitás kisebbségnek számít.Hol csúszott el az emberiség? Micsoda filozófiai banánhéjon? Az nyilvánvaló, hogy semmi sem megy jó irányba. Bárkivel beszélek, mindenki ezt látja, de senki sem tudja az okát, némelyeknek talán van is rá vajmi soványka magyarázatuk, de a megoldást senki nem látja. Persze vélemények vannak. Nekem is van.Tudom , hogy liberális nézetű olvasóim nem fogják díjazni, de remélem toleranciájukba, amit oly büszkén hangoztatnak, ez is belefér. Különben nem liberálisok, és nem toleránsok.
Az alapokig leásva, annak érdekében, hogy választ találjak , miért is tart ma ott a világ, ahol tart, arra a következtetésre jutottam, hogy először is alapfogalmakat kell tisztázni. Például, kezdeném a a JÓ és ROSSZ, illetve e helyes és helytelen fogalmával. Mert ugye, ha nem határozzuk meg azt, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor ezt mindenki egyénileg értelmezi (minta,ahogy azt a gyakorlat is mutatja) és előbb-utóbb abból egy nagy zűrzavar alakul ki, s kész a káosz. És ha éréseim nem csalnak, ennek a szélén áll manapság a legtöbb társadalom, függetlenül a politikai berendezkedéstől.Kelet vagy nyugat,demokrácia vagy diktatúra, mindenhol zűrzavar és értelmetlenség uralkodik a társadalom minden szintjén és területén.Honnan ered, mi az oka? Vissza térek a JÓ és Rossz fogalmához. Egyének vagyunk, minden egyén saját érzésekkel, vágyakkal, világnézettel. És ezzel még nincs baj. A gond akkor kezdődik amikor az én világnézetem ütközik a másik egyén világnézetével. Teszem azt én kreacionista vagyok, hiszek a zsidók Istenében, és Jézus Krisztusban.
Az én hitem arra tanít engem , hogy mindenkit szeressek, mert az ember Isten képmására teremtetett és tiszteljem az élet minden formáját. A hitem alapja az, hogy a szeretet , a JÓ legyőzi a rosszat, a gyűlőletet.
Eddig semmi baj. Na de mi van , ha az én felebarátom materialista, vagy netalán muszlim.A materialistákról csak annyit, hogy ezzel kezdődött a kommunizmus, a szocializmus, és azt tudjuk, hova vezetett. A muszlimot arra tanítja az ő istenének prófétája, hogy akár erőszakkal is rá kell vegyen minden embert hogy csakis az ő istenét tisztelje. És aki nem "igazhitű" azt megölni nem bűn. Tehát az ő JÓ fogalma egyáltalán nem egyezik az én JÓ fogalmammal.És mi van a humanista materialistával? Szerinte minden jó, amíg nem bánt mást. De mi van ha bánt? Akkor talán le fog mondani arról ami neki jó, hogy nekem legyen jó? Nem hiszem el. Hiszen a kommunista rendszerekben pont itt borult fel a nagy egyenlőség. Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy bármilyen rendszerről beszélünk, legyen az deista vagy materialista, mindig van egy Főnők, egy Istenség, aki megtestesíti az eszmét, és meghatározza a Jó és Rossz fogalmát. Az árnyalatok széles skálán mozognak az Egy Istentől a falusi párt titkárig. Tehát, minden JÓ és ROSSZ meghatározása mögött egy tekintély áll.
Isten vagy filozófus vagy párt titkár,vagy diktátor esetleg tanítómester. A lényeg, hogy amit Ő jónak mond azt emberek tömegei fogadják el és tesznek magukévá, az lesz az etalon az életfelfogásukba és innen származtatják majd minden cselekedetüket. (Az más kérdés az, hogy miért van az emberek többségében az a kényszer, az az igyekezet benne zsigerből, hogy jók legyenek, jót cselekedjenek.)
Folytatom...
hamarosan.
