Győzelem

Alapjába véve kényelmes ember vagyok. Egyesek szerint lusta. Ezt azonban teljes joggal visszautasítom. Azért mert az ember beossza az energiáját és mozgását ésszerüsíti,  nem kell mindjárt lelustázni. Na de mit várjak el a mai felületes világba? Persze attól, mert nem értenek meg, még nem tartom magam müvésznek.Mert nem vagyok az, csak humoros. Ez a cím  ugyanis  csak részben fejezné ki  szerény zsenialitásomat. Azt is mondják rólam rossz nyelvek, hogy szerénytelen  és sznob vagyok. Ez rágalom. Kérdezz meg bárkit és megmondhatja. Persze bárkit aki számít is valamit.:) Ennyi bevezető után rátérnék a lényegre is. Magamról írnék, hogy e világ szürke hétköznapjaiba valami kis színt lopjak.Merő jóindulatból. Mert engem érdekelnek az embertásaim. Még azok is, akik lustának titulálnak.Pedig csak praktikus vagyok. No, de nem metegetözök,  többet, mert valóban azoknak a véleménye akik nem merik a szemembe mondani nem érdekel. (Azoké sem akik merik, hacsak nem erösebbek nálam.)   Szóval mivel elég sokan ismernek, és többen kérdeztek arról, hogy is alakult a sorsom,(valószínüleg többen vannak akik nem kérdezték, de érdekli öket) arra gondoltam , leírom , hadd olvassák el. Születésemmel gazdagabb lett a világ, persze ez nem beképzeltség. Csak helyes önértékelés. De te ettől ne érezd magad kevesebbnek, te is egyedi darab vagy. Mielött megszülettem,  teljes erejében dúlt az abortusznak nevezett gyerekgyilkossági  mozgalom. Szerencsére a kommunista diktatúra úgy döntött, hogy ennek véget vet. Gondolom nem emberbaráti szeretetből, hanem inkább pártpolitikai megfontolásokból. Ennek köszönhetően a világ minimum egy szerény zsenivel gazdagodott. Nem kell mondanom kire gondolok, úgyis tudod.  Tehát belecsöppentem ebbe a világba mint a légy a tejbe. A gyerekorom olyan volt mint a nyáron a méhek gyüjtögetése. Össze visza röpködtem én is,próbáltam szépet hasznosat begyüjteni a hideg téli napokra.Nem mindig sikerült.Néha nagyot koppant  a fejem az ablak üvegen, amikorkóstolni akartam én is az élet édes nektárjábóll, (és nem értettem hogy most mi van) , de szerencsére a velem született optimizmusom nem engedte hogy annyiba hagyjam .Újra meg újra nekivesekedtem annak az édes álomnak a  megszerzésére amit boldogságnak is neveznek.  Kamaszkoromra már jókóra kukujokat szereztem be , emiatt ez a korszakom kissé viharosra sikeredett. Töbször is lecsapott   rám a sors  könyörtelen légycsapója. Kissé töredezett szárnyakkal  érkeztem  felnöttségem egyre kopárabb mezejére. Hol volt már ekkor a gyerekkor mézillatos rétje ? A kudarcok és frusztráltságok sötét fellegei egyre jobban elfedték  az optimizmusom napsugarait. Egyre sötétebb és viharosabb tájakra érkeztem azon a kalandos utazáson amit életnek is mondanak tanultabb emberek. Ekkora már többször talákoztam azzal  gonosszal, aki ellopja a szeretteinket és eldugja olyan messze és olyan mélyre hogy egy idő után még az emlékük is elvész. Gyülöltem ezt a tolvajt ,de nem tudtam hogyan lehet legyőzni. Ahogy teltek az évek egyre töbször találkoztam ezzel a sötét figurával és társaival, a kudarccal, a félelemmel, a meghíusitással. Gondolom  nem csak én találkoztam velük. Te is láttad már  öket úgye?

A folytatás következhet.....